háromszáz-szavas nyüszögés.

egyre jobban kikészít az egyetem. pedig még nincs is vizsgaidőszak. viszont vizsgák már vannak: most jöttem zeneszerzésről. de nem igazán tudtam készülni se erre, se másra sem mostanában, mert akkor se megy, ha ráveszem magam, beosztom az időm, megpróbálok előre dolgozni. egyszerűen nem fér bele az időmbe, nem tudok rendesen készülni, és ráadásul alig alszom. hiába mondja bárki is azt, hogy ilyen az egyetem, én meg vagyok róla győződve, hogy ez nem normális. nem is tudom, tud-e valaki még egy olyan elvetemült egyetemet/szakot, ahol a hallgatóknak a heti gyakorlati(!) órák száma a szorgalmi időszakban majdnem harminc. mert ha még előadás lenne (az is van elég), arról lehetne hiányozni. de itt? áá. jelenléti ív. mivel pedig zeneakadémiáról lévén szó, kellene gyakorolni is naponta rendesen. lehet, hogy az egyházzenén vagyok, ami nem csak az orgonálásból áll, de szerintem az sem reális, hogy az orgonista szakirányon hetente van egy, azaz egy óra orgonaórám (konziban négy volt), emellett meg tudok gyakorolni szintén egyet, jobb esetben kettőt. rosszabbul orgonálok, mint mikor felvételiztem. tömik a fejünket a sok elmélettel meg gregoriánnal – mellesleg szerintem protestáns lévén nem fogok római katolikus scholát vezetni, vagy misére készülni, főleg nem gregoriánból, mostanában úgyis alig énekelnek. van még egy csomó tárgy, amire gyakorolni kellene, vagy minimum készülni. ja meg ott van az a sok tanóra nélküli tárgy a beadandókkal – átírás, hangfelvétel-elemzés, memoriter (gregorián!:@°%˘^˝đ*). persze a bolognát is megszívtuk, mert 3 év alatt kellene körülbelül azt teljesíteni, amit a korábbiaknak 5 év alatt. akkora mézesmadzag volt a nyílt nap, nem egészen erről volt szó.

és ez csak a suli. most vagyok egyetemista, most vagyok pesten, most akarok még élni, szórakozni, pörögni – ha már a diplomámból nem fogok megélni. környezetemmel is bunkó vagyok. aludni sem hagynak, nemhogy jól érezni magam. nagyon elegem van ebből.

amint találok más alternatívát, kilépek. csak fogynak a támogatott éveim.

off.

megszültem.

végre megszületett az előző, elcseszett fotóblogom utódja. nem mondanám, hogy méltó utód, de legalább találtam olyan – a fényképezésre, képekre is értelmezhető – nevet, ami még nem foglalt. ha nem próbáltam ki minimum harminc-negyven angol és magyar ötletet, akkor egyet sem. mind foglalt [volt]. de nem is ez idegesített a dologban, hogy már valaki alkalmazta címnek azt, amit nehéz szülés árán kiszedtem a fantáziámból, hanem az, hogy ezeknek a blogoknak a nyolcvan százaléka üres. megcsinálta a tulajdonos két vagy három évvel ezelőtt, és hozzá se nyúlt. a legtöbb ilyenben még a wordpress-féle “Hello world!” című első bejegyzés található, (amit a blog létrehozásánál a rendszer automatikusan közzétesz, hogy “lám, ilyen egy bejegyzés, és ehhez a bejegyzéshez ilyen a komment, stb.) még ezt se távolították el… ez azért idegesítő. a másik idegesítő dolog, hogy ha kitörlök egy blogot, akkor miért nem lehet később felhasználni a domain-t? hiszen már nem foglalt…
mindegy. a lényeg, hogy sikerült létrehoznom egy photoblogot inasplitsecond címen. nem mutat jól, nem is túl frappáns a neve, mindegy. ez jutott. – “kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk.”

tessék nézegetni, kommentezni, kritikázni, szeretnék kicsit véleményt kapni.

május három.

elég vegyes volt a mai nap. jó is volt, rossz is volt. jó volt, hogy rengeteg zenét hallgattam, rossz, hogy nem tudom megmutatni, pedig próbáltam sakkozgatni. jó volt, hogy szép volt az idő, meg hogy pihenhettem, és rossz, hogy jóformán semmit sem készültem a jövő hétre meg a vizsgákra. jó volt, hogy megint sokat fényképeztem, rossz, hogy elcsesztem a fotóblogot és még mindig nincs elfogadható ötletem, mindig halogatom az öteleteim egy jobb cím kitalálásának reményében. rossz még, hogy Kedvessel – amint hazajött prágából, “összevesztünk”. pedig az egész hétvégén mindenkivel “kompatibilis” voltam. hah.

holnap vissza pestre, de nem akarok menni. jó volt végre hazajönni, már öt hete jártam itthon utoljára. de hív az egyetem, meg talán délután megkapom a múlt heti éneklésért a pénzem. kellett ez a kis pihenés, de nagyon. a vonatos feladatom lesz végre nekiállni a hangfelvétel-elemzéseknek akkor is, ha nem tudom befejezni őket. aarrgghh.

how i met your mother. – a hanyatlás?!

nem szeretnék most részletes bemutatásra bocsátkozni, csak röviden annak, aki esetleg nem hallott volna a how i met your mother című tévésorozatról: egy új amerikai közkedvencről van szó, mely a 3. évadát tapossa éppen. a történet egy flashbacken alapul. 2030-ban járunk, az apa (Ted Mosby) épp a gyerekeknek meséli el – ahogy az a címből is kiderül, – hogy hogyan ismerte meg az anyjukat. mindenféle történetet mesél 2005-től kezdve, ami vele, illetve barátaival, környezetével történt egészen addig, mígnem majd valamikor a (nekünk) jövőben elérkezik a csattanóhoz. kicsit amúgy jóbarátok-feeling, de mégsem annyira.
a jóbarátokat nem tudtam mindig fenntartások nélkül élvezni (mellesleg nem is láttam sok részt), ezt nagyon. szenzációs alapötlet, nagyon jó forulók és csavarok, telitalálat karakterek, kis társadalomkritika, jó humor, egyszóval nagyon tetszett, nagyon szerettük a sorozatot.
szerettük. volt ugyanis egy néhány hónapos kihagyása, nem tudom pontosan, milyen okokból, de szünetelt a forgatás. aztán nemrég beindult újra, minden héten új résszel, mint régen. de valahogy nem az igazi. olcsó poénok, a karakterek sem olyanok, mint a szünet előtt – gyenge lett az egész. nálam már régen rossz, ha a nézettségnövelés érdekében bevonják egy epizód erejéig valamelyik botrányos sztárt. jelen esetben britney spiers lett a kiválasztott. elveszett a sorozat sava borsa.
körülbelül úgy érzem most magam a sorozattal kapcsolatban, mint mikor karácsony előtt megnéztük a várva-várt macskafogó 2-t, a szenzációs és nagyon eredeti előd folytatását. undorodva jöttünk ki a moziból, alig hittük el, hogy a lényegében ugyanaz a gárda hogy süljedhetett idáig. olcsó, szar.

szóval egyre elkeseredettebb vagyok, ami a how i met your mother-t illeti. annyira telitalálat volt az egész. reménykedem minden egyes új rész megnézésekor, hogy visszaáll az eredeti “feeling”. eddig még nem jött be.

a sorozat hivatalos oldala itt, wikipédián pedig itt olvashattok utána.

rövid életű fotóblog.

akkora egy paraszt vagyok… úgy gondoltam, különválasztom eddigi blogomat erre és egy képes blogra. így készítettem is eme blogom mellé egy fotóblogot pillanat.wordpress.com címen. ment is rendesen, mígnem valami szerencsétlenség folytán hibásak lettek a bejegyzések. értem ezalatt azt, hogy más képet tett be az egyik bejegyzéshez, amit szerettem volna, egy másik bejegyzésnél pedig 500 pixel szélesség helyett 1280-ban jelenítette meg a képet, holott a blog szélessége kb feleekkora. elég gáz volt, szerencsétlen. azonnal mentem a bejegyzések kezeléséhez, ahol először is nem tudtam megnyitni az egyik postot, majd mikor ki akartam törölni, az se ment. ekkor ugrás inkább a másik hibás posthoz, amit minden további nélkül ki tudtam törölni, egy gonddal kevesebb. ezután vissza az előzőhöz: nem megy. kijelentkezek, meg vissza, most sem jó. megnéztem a blogot, ott is kijelzi a hibásat, elég rondán fest. egy megoldás jutott csak eszembe, amit más okokból, de már megcsináltam a freeblogon, mégpedig az, hogy kitörlöm teljesen az egész fotóblogot, majd újracsinálom. a törlés ment is simán. de a regisztrálás nem igazán. kiírja, hogy foglalt a domain… mikor meg beírom a törölt blogom címét a böngészőbe, az az üzenet fogad, hogy a tulajdonos törölte. de miért nem lehet nyomtalanul kitörölni? pedig úgy örültem a néválasztásnak. mondhatni végre kicsit kreatív voltam, ismerve magam méltán voltam egy kicsit büszke teljesítményemre. nem úgy az egész végeredményre. és több ötletem nincs egyelőre, mi a nevet illeti, és még nem is foglalt… kétségbeesésemben kreatív javaslatokat szívesen veszek…

elkezdek normálisan blogolni ide (is).

hejj.

kicsit már kezdem magam szégyellni, hogy akárhányszor van egy kis időm (leginkább itthon, mert pesten bőven találok programot magamnak…), azonnal nekikezdek minimum egy blogtakarításnak, formázásnak, szépítgetésnek, satöbbi. na, most egy kicsit messzebb mentem. egészen eddig a freeblog.hu-t használtam blogszolgáltatóként, de valahogy most ért meg a gondolat, hogy kilépjek. tegnap majdnem az egész délutánom arra ment rá, hogy olvasgattam-kutakodtam a különböző blogos lehetőségek között. sőt, amilyen hülye vagyok, néhány helyre regisztráltam is. először a wordpress jött szóba, csakhogy nekem nincs ún. saját tárhelyem, ahova teljesen szabadon tudnám dobálgatni a blogom részeit. közrejátszott az is, hogy a skinned-projekt a freeblogon wordpress-es sablonokat alakított át úgy, hogy mi, freebloghasználók, minél többet tudjunk kihozni a dologból. ez meghozta a kedvem egy több lehetőséget kínáló szolgáltató iránt. a másik ok a flickr környékéről jött. ott ugyanis lehet olyat csinálni, hogy a flickr-ről néhány kattintással a saját blogomra küldjem a képet. ezzel az az egy probléma volt, hogy nem támogatta a freeblog-féle motort. márpedig jelentősen megkönnyítette volna a helyzetem, mivel elég sokszor volt kép a bejegyzésem témája. így indultam tegnap útra a weben egy elfogadható blogmotor után kutatva. jártam egy csomó helyen, míg végül itt luykadtam ki. tetszik, nagyon sok lehetőség van, egyszerű, átlátható, de itt is beleakadtam néhány negatívumba. nem tudok például zenét feltölteni. upgrade-elni kellene, azt hiszem, és ez így nem jó. meg nem tudok abból a több ezer sablonból választani, amit a themes.wordpress.org-on találok. de lehet, hogy csak én vagyok hülye, nem tudom. ami meg a hangot illeti, szerintem mocskos módon a freeblogra fogok tölteni, onnan meg linkelek. addig is körülnézek majd a faq környékén, hátha minimális angoltudásommal kiszűrök valamit