soundgarden – black hole sun.

na ez a szám, illetve az együttes eddig valahogy kimaradt az életemből. pedig elég közel áll hozzá például a pearl jam vagy a nirvana, amiket egy időben hallgat(gat)tam is. mindegy. a napokban figyeltem fel erre a számra, valamelyik tv-csatorna reklámjának (igazából asszem műsorajánló) a háttérzenéje. valahol már hallottam, de nem tudtam, mi ez. a szövegre rákerestem a neten, így dobta ki a gép a soungarden nevű grunge együttest. én is olyan voltam, mint sokan: ha grunge, akkor nirvana vagy pearl jam. pedig aztán ez sem rossz zene. sokan a kilencvenes évek eme népszerű stílusának atyjaként is tekintenek rá, és a stílus halála pedig egyenlő nekik az együttes 97′-es feloszlásával. szerintem nem véletlen, hogy ez a szám ‘94 nyarának a slágere, listaelső, stb. mondjuk nekem egy kicsit sok a több mint öt perc ennyi ötletre, de az ötlet és megvalósítása tetszik. a klip már kevésbé szimpatikus, kiskoromban megijednék, az biztos. beteg.

old times, good times.

szerdán voltam bükön. odamenet a buszmegállóban várva, a tűző napon elkapott egy régi érzés, egy olyan, ami eszembe juttatta azokat a nyarakat, amikor még általános iskolás fejjel, a nyár közepén az alföldi poros és fülledt hőségben bringáztunk, kirándultunk a srácokkal. furcsa így visszatekintve, hogy mennyire nem vettük észre a rohadt meleget, figyelmen kívül hagytuk a kényelmi szempontokat. lehet, hogy azért is, mert akkoriban még testileg se viselt meg annyira minket a nyár, például nem izzadtunk, mint egy ló. vagy csak egyszerűen nem emlékszem? nem tudom. most meg mi van…: nincs bringám, a meleget nem bírom. nem, nem tartom magam a koromhoz képest öregnek, dehogy. sőt. csak attól még, hogy nem telt el sok év azóta, változtam, meg a környezetem is megváltozott.

jól esett egy kicsit nosztalgiázni. egyre többet gondolok az alföldi kisvárosra, amióta megvan az osztálytalálkozó időpontja. négy éve költöztünk. három éve közelében sem jártam.

o6.23.

na hol is kezdjem…

még itthon is pörög az élet, jobban, mint gondoltam. de nem bánom. talán néhány napon belül elindulhat a vezetés [rutin+forgalom], amit már két éve halogatok, mert halogatnom kellett mindig más és más ok(ok) miatt. mindjárt jön a telefon az oktatótól, hogy mikor mehetek be Szombathelyre az első órára.

aztán volt itthon a hétvégén ünnepe annak, hogy immáron hunédzser vagyok. Kedvesemtől kaptam egy francia manufaktúrában készült csokit, olyan igazit. már elég régóta rá vagyunk kattanva a drágább, de minőségi csokikra. na jó, nem vesszük naponta, de ha lehet vagy belefér, mindig. na ez még jobb volt, mivel csili volt rajta. nem gondoltam volna, hogy valaha is enni fogok csípős csokit, azt meg főleg nem, hogy szeretni is fogom. de valami marhajó. ki kell fogni ugyan az olyan részét a csokoládénak, ahol épp elég a csili, van, ahol alig érezni, valahol meg kétszer csíp… de nagyon passzol, tényleg jó párosítás. ajánlom kipróbálásra. és vegyetek nekem is…
a másik ajándék E-től pedig egy falióra volt [még most is az...], de az is eléggé spezial. házi készítés, eredeti pink floyd bakeitből, mégpedig ennek az albumnak a korongjából. még nem tettem ki, de a már elkezdett szobarendezés után keresek neki egy helyet.

küzdelem.

“…igazából nem ennek indult, dehát így alakult blogbejegyzés” rovatban ma:

küzdelem | avagy egy érdektelen történet az erőszakos morzsáról.
úgy egy öt perccel ezelőtt elkezdtem írni a bejegyzésemet (nem ezt, de inkább hanyagoltam e történet javára..). már az  elején elakadtam, ugyanis nem sikerült lenyomni az [ó] billentyűjét. észrevettem, hogy a reggelievés közben önálló életre kelt morzsa (ami először az enter alá szökött be) pöckölte magát oda. elkezdtem két varrótűvel ügyeskedni, de az eredménye egy pár másodperc múlva megint csak eltűnés lett. erre folytattam az írást, abban a reményben, hogy majdcsak észreveszem, hogy hol rejtőzik. be is jött a tervem, leszökött az [ű]-höz. na innen már egyszer sem veszítettem szem elől. a terv az volt, hogy kiügyeskedem a billentyűzet szélére a morzsát, majd egy erőteljes pöccintéssel kilököm. így elkezdtem felfelé irányítani. bejártuk a [backspace], az [enter] és a [home] környékét, többször visszaesett, de sikerült. kinn van, büszke vagyok magamra. persze csak az akrobatikus mutatványokért, a reggeliért nem…

éjszaka.

nálam öcsém jó fényképezőgépe + tegnap vettem fotóállványt = éjszakai fotóséták. tegnap megelégeltem a tanulást, így sötétedés után felkerekedtem fényképezni. legközelebb a hősök tere meg az andrássy van innen, ahol ki tudtam próbálni az éjszakai “hosszúexponálós, autófényszórójacsíakbanlátszós” fényképezést. kimondottan élveztem. és szerintem egész jók is lettek. csináltam egy pnaorámát is a hősök teréről, de sajnos egyrészt akkor még nem volt eléggé sötét, másrészt pedig lejárt a panorámakészítő programomnak a harminc napos próbaverziója, és még nem volt kedvem új után keresgélni vagy érvényesíteni. ma este is megyek, de mivel már nem kell készülnöm sehova [csak korán kelni a szegedi vonathoz], van időm bőven, szerintem átmegyek budára. addig meg gondolkozom, hogy hott ol fényképezzek. mert van időm arra is…

vége.

vége. végre vége. nincs több vizsga, jöhet a pihenés [no meg a fotózás]. elég húzós volt, nem nagyon bírtam volna tovább – de nem is kell már. holnap irány szeged, je. szabadság, … de vártam már ezt a pillanatot. ennél csak az lesz a jobb, mikor leadom az indexem hétfőn. aztán kedden betöltöm a huszadikat, szerdán pajtásaim és bajtársaim koncertjére megyek, csütörtökön évzáró, majd pénteken reggel HAZA. sűrűnek tűink, de most nagyon laza… hepi.

2oo8.o6.o7.

ubuntu.

ubuntu 8.04 Hardy Heron, megjelent 2008 áprilisában. tegnap tettem fel, innen írok most is. már egy ideje tervezem, hogy keresek egy linux kerneles operációs rendszert, ha már annyian dícsérik őket. olyan szinten nem érdekelt már a vizsgáimra való készülés… így inkább utánaolvastam egy kicsit a linuxoknak, majd a legszimpatikusabbnak talált ubuntu-t töltöttem le, majd telepítem. [egyébként csak itt, zárójelben jegyzem meg, hogy felesleges is lett volna készülni a mai akusztikára, elég volt két óra tanulás a vizsga előtt az ötösömhöz - nem is volt nehéz, meg nagy részét (kb 70%-át) már eddig is tudtam].

fenn van a vista is minden telepített alkalmázásával, a játékokkal együtt. a letörlésen még csak gondolatban sem merek foglalkozni, a linux rendszerét még nem látom át teljesen, egyelőre még idegen egy kicsit a rendszer annyi év windows után. meg aztán ki tudja, lehet, hogy valamit a microsoft idióta politikája miatt nem fogok tudni elérni itt ubuntu-n, csak a vistával. még a windowsos programok linuxon való futtatásának kipróbálásával, tanulásával se foglalkoztam. de már van msn utánzatom. a mai szabadidőm nagy része egyébként azzal ment el, hogy a wireless adapterem próbáltam meg megismertetni az új operációs rendszerrel, nagy nehezen sikerült telepíteni, csak az a baj, hogy nem tudom kipróbálni, lévén most csak vezetékes netem. de itt legalább automatikusan működik a bluetooth, ami a vistában nem mondható el [még mindig nem jó].

szóval új szelek fújnak, mégpedig próbaszelek a linux ubuntum felől. eddig nagyon tetszik.

singin’ in the rain.

fotóséta és ének az esőben.

azaz kölcsönkaptam öcsémtől a fényképezőgépét, amivel egy-másfél hétig [amíg haza nem megyek] garázdálkodhatok annyira, amennyire az időm engedi. már régóta vártam, hogy normálisabb fényképezővel talán sikerüljön is megvalósítani az ötleteimet, vagy egyszerűen csak járni az utcákat. ez sem egy kifejezetten profi fényképező, messze nem tükörreflexes, csak egy fujifilm finepix s5700-as gép, de még mindig sokkal-sokkal jobb, mint a sajátom, ami most épp szervízben van.

ének az esőben: bartók összes kórusműve ma felcsendül a zeneakadémia nagytermében, két részletben. az első koncert délelőtt 11 órakor kezdődött, a második fél pedig este fél nyolckor fog útnak indulni. azért is érdekel a dolog, mert érintett vagyok, a közönséget néztem [azaz remélhetőleg a pulpituson mutogató bácsit] és még egyszer fogom is nézni, nem pedig a székekből hallgatom a koncertet. nekem nagy élmény volt az első fele, várom a másodikat. egész félévben hétfő esti próbák, jövő héttől [esetleg holnaptól?] pedig stúdió, lemezfelvétel.

nosztalgia.

mivel már van saját notebookom, amit nap mint nap használhatok, szükségem lenne néha a régi dokumentumaimra, hallgatnám néha a régi zenéimet is, röviden kifejezve magam: örülnék, ha itt lenne az összes régi cuccom. így gondolkoztam két héttel ezelőttig.

ritkán járok haza, rendszerint havonta csak egyszer sikerül. a gép még csak egyszer járt otthon, de akkor valahogy elmaradt, hogy áttöltsük az otthoni asztali gépről a [dani] nevű partíció tartalmát. DE. két hete jött fel pestre a család többi tagja, így egy hordozható winchesteren a kérésemre felhozták az összes cuccom. eddig nem volt túl sok időm rendezgetni, matatni köztük, körülnézni az iszonyatos rendetlenségben, de most rászántam magam, hogy kicsit belessek az évekkel ezelőtti énembe – így, “egyetemista” fejjel. azok a mappák, amikben nagyon régen nem jártam, talán a képszerkesztő programokkal való ismerkedésem első szakasza, azaz a pre-photoshop időszak mappái, mégjobban szűkítve a kört, leginkább a GIMP névvel kezdődő mappáim, ahol az xcf kiterjesztésű rétegelt képek találhatók.

végignéztem őket. kábé öt éve nem használom a GIMP nevű képszerkesztő programot, hanem inkább a photoshoppal ismerkedem; ez tehát azt jelenti, hogy 13-14 éves fejjel kezdtem el ismerkedni az ilyen dolgokkal. sosem csináltam intenzíven, de azért érdekelt is az új hobbim. úgy emlékszem, hogy a hvtm.hu volt az az oldal, ami felkeltette az érdeklődésemet a rajzolás/retusálás iránt. mi is lett volna egy 13 éves srácnak érdekes és ösztönző, mint egy autók virtuális tuningolásával foglalkozó oldal… egy képet fel is töltöttem a többi közé, de így utólag visszanézve egyáltalán nem előnyöset sikerült elküldenem, de nem baj. sajnos a képek nagy része elveszett [egyszer sikerült "lenulláznom" a gépet], de néhány produkció a véletlen segítségével életben maradt.

tehát ezeket végignéztem. némelyik megmosolyogtató, némelyikre elismeréssel vigyorogtam egy “tényleg, már emlékszem, hogy mennyit szenvedtem vele – és sikerült” felkiáltással. amik megmaradtak, leginkább a kísérleteim, nem a kész munkák, sajnos. de ha már ennyit szövegeltem, megpróbálok néhány jó képet is vágni hozzá. íme:

és most…

…fotóséta. meg mozi.

megint.

vizsgaidőszak kellős közepe, régen írtam, fényképezőgép szervízben, vizsgák vizsgák hátán, még mindig nem jó az egyetem. körülbelül dióhéjban ennyi.

most van egy kis pihenés, amit természetesen tanulással kellene töltenem, mert pénteken délután főpróba, szombaton délelőtt és délután koncert, vasáranptól meg lemezfelvétel majd egy héten keresztül minden délután úgy, hogy jövő héten az öt hétköznapi délelőttömből négyen vizsgázom. egy kicsit neki kell majd rugaszkodni…

ezen kívül meg igyekszem beállítani a mozilla thunderbird-öt, hogy ne kelljen mindig a böngészővel szenvednem, de nem megy valamiért. nem tud bejelentkezni sehova. pedig a tűzfalon is engedélyeztem. még néhány utolsó próbálkozás és feladom.

az egyetemváltás gondolata még mindig foglalkoztat. tényleg ilyen nehéz/szar ilyenkor az élet, vagy csak én vagyok szerencsétlen?

amúgy meg nosztalgiázom a gta: vice cityvel, ugyanis nincs konzolom a IV-hez, arra még várni kell. nemrég fejeztem be a történethez kapcsolódó küldetéseket, valamint mellette megcsináltam (szerintem egy csomó) másikat is, de még mindig csak 52%-on vagyok. beszarás, mekkora ez a játék.

ja, és végre ma először nem rohadok meg az öltönyömben.