szerdán voltam bükön. odamenet a buszmegállóban várva, a tűző napon elkapott egy régi érzés, egy olyan, ami eszembe juttatta azokat a nyarakat, amikor még általános iskolás fejjel, a nyár közepén az alföldi poros és fülledt hőségben bringáztunk, kirándultunk a srácokkal. furcsa így visszatekintve, hogy mennyire nem vettük észre a rohadt meleget, figyelmen kívül hagytuk a kényelmi szempontokat. lehet, hogy azért is, mert akkoriban még testileg se viselt meg annyira minket a nyár, például nem izzadtunk, mint egy ló. vagy csak egyszerűen nem emlékszem? nem tudom. most meg mi van…: nincs bringám, a meleget nem bírom. nem, nem tartom magam a koromhoz képest öregnek, dehogy. sőt. csak attól még, hogy nem telt el sok év azóta, változtam, meg a környezetem is megváltozott.
jól esett egy kicsit nosztalgiázni. egyre többet gondolok az alföldi kisvárosra, amióta megvan az osztálytalálkozó időpontja. négy éve költöztünk. három éve közelében sem jártam.
