angolt kellene tanulnom.
nyelvvizsgázni kellene.
több, mint négy éve egyáltalán nem foglalkoztam a nyelvvel, csak amennyi angol szöveggel a neten találkozom.
ki is vettem egy rakat könyvet|munkafüzetet.
nincs kedvem hozzá.
semmihez sincs kedvem. ↓
a mai nap fényképezésének témája a hdr-technika volt. tegnap találtam a neten egy cikket, ami erről szólt. mivel érdekel a fényképezés, és szeretnék is sokkal többet tudni, mint most, előszeretettel vetettem magam az írás mélyére. aki nem tudja, miről van szó, mellékelem neki a cikk linkjét pont itt.
így az újabb tanulási és fejlődési lehetőségektől felspannolva ma délután tettem egy megterhelő túrát a saját teraszunkig, és elkezdtem a felhőket fényképezni – természetesen állvánnyal. először külön, kézileg állítottam be minden alul- illetve túlexponálást, majd a fényképező automata sorozatfelvételét vettem igénybe. photoshoppal dolgoztam, mivel más programom [még] nincs. állítólag nem a legjobb, dea zt hiszem, most megfelel. a saját beállításaimmal többre mentem, csak jóval több időt vett igénybe a folyamat, addig meg lassan ugyan, de biztosan és rendíthetetlenül arrébb vánszorogtak a fotóalanyok. ez sajnos a végeredményen is látszik, de talán a hangulatot nem befolyásolja nagyon. ma is tanultam valamit. majd még gyakorlom.
szerdán voltam bükön. odamenet a buszmegállóban várva, a tűző napon elkapott egy régi érzés, egy olyan, ami eszembe juttatta azokat a nyarakat, amikor még általános iskolás fejjel, a nyár közepén az alföldi poros és fülledt hőségben bringáztunk, kirándultunk a srácokkal. furcsa így visszatekintve, hogy mennyire nem vettük észre a rohadt meleget, figyelmen kívül hagytuk a kényelmi szempontokat. lehet, hogy azért is, mert akkoriban még testileg se viselt meg annyira minket a nyár, például nem izzadtunk, mint egy ló. vagy csak egyszerűen nem emlékszem? nem tudom. most meg mi van…: nincs bringám, a meleget nem bírom. nem, nem tartom magam a koromhoz képest öregnek, dehogy. sőt. csak attól még, hogy nem telt el sok év azóta, változtam, meg a környezetem is megváltozott.
jól esett egy kicsit nosztalgiázni. egyre többet gondolok az alföldi kisvárosra, amióta megvan az osztálytalálkozó időpontja. négy éve költöztünk. három éve közelében sem jártam.
na hol is kezdjem…
még itthon is pörög az élet, jobban, mint gondoltam. de nem bánom. talán néhány napon belül elindulhat a vezetés [rutin+forgalom], amit már két éve halogatok, mert halogatnom kellett mindig más és más ok(ok) miatt. mindjárt jön a telefon az oktatótól, hogy mikor mehetek be Szombathelyre az első órára.
aztán volt itthon a hétvégén ünnepe annak, hogy immáron hunédzser vagyok. Kedvesemtől kaptam egy francia manufaktúrában készült csokit, olyan igazit. már elég régóta rá vagyunk kattanva a drágább, de minőségi csokikra. na jó, nem vesszük naponta, de ha lehet vagy belefér, mindig. na ez még jobb volt, mivel csili volt rajta. nem gondoltam volna, hogy valaha is enni fogok csípős csokit, azt meg főleg nem, hogy szeretni is fogom. de valami marhajó. ki kell fogni ugyan az olyan részét a csokoládénak, ahol épp elég a csili, van, ahol alig érezni, valahol meg kétszer csíp… de nagyon passzol, tényleg jó párosítás. ajánlom kipróbálásra. és vegyetek nekem is…
a másik ajándék E-től pedig egy falióra volt [még most is az...], de az is eléggé spezial. házi készítés, eredeti pink floyd bakeitből, mégpedig ennek az albumnak a korongjából. még nem tettem ki, de a már elkezdett szobarendezés után keresek neki egy helyet.
“…igazából nem ennek indult, dehát így alakult blogbejegyzés” rovatban ma:
küzdelem | avagy egy érdektelen történet az erőszakos morzsáról.
úgy egy öt perccel ezelőtt elkezdtem írni a bejegyzésemet (nem ezt, de inkább hanyagoltam e történet javára..). már az elején elakadtam, ugyanis nem sikerült lenyomni az [ó] billentyűjét. észrevettem, hogy a reggelievés közben önálló életre kelt morzsa (ami először az enter alá szökött be) pöckölte magát oda. elkezdtem két varrótűvel ügyeskedni, de az eredménye egy pár másodperc múlva megint csak eltűnés lett. erre folytattam az írást, abban a reményben, hogy majdcsak észreveszem, hogy hol rejtőzik. be is jött a tervem, leszökött az [ű]-höz. na innen már egyszer sem veszítettem szem elől. a terv az volt, hogy kiügyeskedem a billentyűzet szélére a morzsát, majd egy erőteljes pöccintéssel kilököm. így elkezdtem felfelé irányítani. bejártuk a [backspace], az [enter] és a [home] környékét, többször visszaesett, de sikerült. kinn van, büszke vagyok magamra. persze csak az akrobatikus mutatványokért, a reggeliért nem…
fotóséta és ének az esőben.
azaz kölcsönkaptam öcsémtől a fényképezőgépét, amivel egy-másfél hétig [amíg haza nem megyek] garázdálkodhatok annyira, amennyire az időm engedi. már régóta vártam, hogy normálisabb fényképezővel talán sikerüljön is megvalósítani az ötleteimet, vagy egyszerűen csak járni az utcákat. ez sem egy kifejezetten profi fényképező, messze nem tükörreflexes, csak egy fujifilm finepix s5700-as gép, de még mindig sokkal-sokkal jobb, mint a sajátom, ami most épp szervízben van.
ének az esőben: bartók összes kórusműve ma felcsendül a zeneakadémia nagytermében, két részletben. az első koncert délelőtt 11 órakor kezdődött, a második fél pedig este fél nyolckor fog útnak indulni. azért is érdekel a dolog, mert érintett vagyok, a közönséget néztem [azaz remélhetőleg a pulpituson mutogató bácsit] és még egyszer fogom is nézni, nem pedig a székekből hallgatom a koncertet. nekem nagy élmény volt az első fele, várom a másodikat. egész félévben hétfő esti próbák, jövő héttől [esetleg holnaptól?] pedig stúdió, lemezfelvétel.
…fotóséta. meg mozi.
vizsgaidőszak kellős közepe, régen írtam, fényképezőgép szervízben, vizsgák vizsgák hátán, még mindig nem jó az egyetem. körülbelül dióhéjban ennyi.
most van egy kis pihenés, amit természetesen tanulással kellene töltenem, mert pénteken délután főpróba, szombaton délelőtt és délután koncert, vasáranptól meg lemezfelvétel majd egy héten keresztül minden délután úgy, hogy jövő héten az öt hétköznapi délelőttömből négyen vizsgázom. egy kicsit neki kell majd rugaszkodni…
ezen kívül meg igyekszem beállítani a mozilla thunderbird-öt, hogy ne kelljen mindig a böngészővel szenvednem, de nem megy valamiért. nem tud bejelentkezni sehova. pedig a tűzfalon is engedélyeztem. még néhány utolsó próbálkozás és feladom.
az egyetemváltás gondolata még mindig foglalkoztat. tényleg ilyen nehéz/szar ilyenkor az élet, vagy csak én vagyok szerencsétlen?
amúgy meg nosztalgiázom a gta: vice cityvel, ugyanis nincs konzolom a IV-hez, arra még várni kell. nemrég fejeztem be a történethez kapcsolódó küldetéseket, valamint mellette megcsináltam (szerintem egy csomó) másikat is, de még mindig csak 52%-on vagyok. beszarás, mekkora ez a játék.
ja, és végre ma először nem rohadok meg az öltönyömben.
egyre jobban kikészít az egyetem. pedig még nincs is vizsgaidőszak. viszont vizsgák már vannak: most jöttem zeneszerzésről. de nem igazán tudtam készülni se erre, se másra sem mostanában, mert akkor se megy, ha ráveszem magam, beosztom az időm, megpróbálok előre dolgozni. egyszerűen nem fér bele az időmbe, nem tudok rendesen készülni, és ráadásul alig alszom. hiába mondja bárki is azt, hogy ilyen az egyetem, én meg vagyok róla győződve, hogy ez nem normális. nem is tudom, tud-e valaki még egy olyan elvetemült egyetemet/szakot, ahol a hallgatóknak a heti gyakorlati(!) órák száma a szorgalmi időszakban majdnem harminc. mert ha még előadás lenne (az is van elég), arról lehetne hiányozni. de itt? áá. jelenléti ív. mivel pedig zeneakadémiáról lévén szó, kellene gyakorolni is naponta rendesen. lehet, hogy az egyházzenén vagyok, ami nem csak az orgonálásból áll, de szerintem az sem reális, hogy az orgonista szakirányon hetente van egy, azaz egy óra orgonaórám (konziban négy volt), emellett meg tudok gyakorolni szintén egyet, jobb esetben kettőt. rosszabbul orgonálok, mint mikor felvételiztem. tömik a fejünket a sok elmélettel meg gregoriánnal – mellesleg szerintem protestáns lévén nem fogok római katolikus scholát vezetni, vagy misére készülni, főleg nem gregoriánból, mostanában úgyis alig énekelnek. van még egy csomó tárgy, amire gyakorolni kellene, vagy minimum készülni. ja meg ott van az a sok tanóra nélküli tárgy a beadandókkal – átírás, hangfelvétel-elemzés, memoriter (gregorián!:@°%˘^˝đ*). persze a bolognát is megszívtuk, mert 3 év alatt kellene körülbelül azt teljesíteni, amit a korábbiaknak 5 év alatt. akkora mézesmadzag volt a nyílt nap, nem egészen erről volt szó.
és ez csak a suli. most vagyok egyetemista, most vagyok pesten, most akarok még élni, szórakozni, pörögni – ha már a diplomámból nem fogok megélni. környezetemmel is bunkó vagyok. aludni sem hagynak, nemhogy jól érezni magam. nagyon elegem van ebből.
amint találok más alternatívát, kilépek. csak fogynak a támogatott éveim.
off.
elég vegyes volt a mai nap. jó is volt, rossz is volt. jó volt, hogy rengeteg zenét hallgattam, rossz, hogy nem tudom megmutatni, pedig próbáltam sakkozgatni. jó volt, hogy szép volt az idő, meg hogy pihenhettem, és rossz, hogy jóformán semmit sem készültem a jövő hétre meg a vizsgákra. jó volt, hogy megint sokat fényképeztem, rossz, hogy elcsesztem a fotóblogot és még mindig nincs elfogadható ötletem, mindig halogatom az öteleteim egy jobb cím kitalálásának reményében. rossz még, hogy Kedvessel – amint hazajött prágából, “összevesztünk”. pedig az egész hétvégén mindenkivel “kompatibilis” voltam. hah. 
holnap vissza pestre, de nem akarok menni. jó volt végre hazajönni, már öt hete jártam itthon utoljára. de hív az egyetem, meg talán délután megkapom a múlt heti éneklésért a pénzem. kellett ez a kis pihenés, de nagyon. a vonatos feladatom lesz végre nekiállni a hangfelvétel-elemzéseknek akkor is, ha nem tudom befejezni őket. aarrgghh.
