Kategória archívok: vezetés

vége a munkás résznek, persze ami a nyarat illeti. most jöhet a pénzköltés, kábé pénz nélkül. de ami külön pikáns és jó az idei augusztusi nyaralásokban, az az, hogy immár jogosítvánnyal a birtokomban megtehetem, hogy autóval megyek a helyszínekre. példának okáért tegnap voltunk…
Schönbrunnban a családdal. hát bécs nem egy utolsó város. az utazások kalandosak voltak, köszönet az idióta gps-nek, de vezethettem. megérte, jó volt kimozdulni, végre a család is csinált valami közöset, no meg nem south park-nézéssel meg punnyadással telt a napom.
aztán majd vasárnap levezetek Szepezdfürdőre, a Balatonra, amolyan “csomóegyetemistaegyhelyenötnapigsoksörrel” – típusú nyaralásra.
majd vár még rám Pápa egy házibuli erejéig, legvégül egy kettesben-nyaralás három napig sátorozva, túrázva az Őrségben. de egyelőre nagyon lassan telik az idő. még messze vannak.

a másik dolog meg: rohadtul idegesít, hogy csak pénzért nyúlhatok bele a sablonba…

jogsi :]

ugye most járok vezetni. | egészen addig nem akartam írni a jogosítványszerzésről, amíg be nem fejezem a tanfolyamot, vagy már látom a fényt az alagút végén. azonban a helyzet egyre kilátástalanabb. tegnap túlestem egy rutinvizsgán – plusz a vizsga előtt már törvénytelenül előre is dolgoztunk azért, hogy minél hamarabb le tudjam a forgalmi vizsgát is, hogy se a vizsgaletétellel, se az ügyintézéssel ne kelljen szenvedni a jövő héten kezdődő két és fél hetes tábor után, augusztusra már meglehessen a jogsi.  hozzátartozik ehhez az is, hogy az oktatóm augusztusban másfél hétre kirándulni megy – pont akkor, mikor hazajövök. persze ha minden jól megy, ez már engem nem érdekel, addigra már a zsebemben lesz a papír. de korántsem megy minden ilyen jól. és a legrosszabb, hogy nem azért, mert béna vagyok. a vezetést élvezem, megy is rendesen.

az egészből mára már lavina lett. a kis lepkefing kezdőlöket az volt, hogy nem engedtek rutinvizsgázni július elsején, merthogy aznapra köztisztviselői szabadnap volt elrendelve. fasza. egy héttel későbbre kaptam időpontot, azaz tegnapra. oktatóm viszonylag sok szabadidejének + rendességének köszönhetően előre dolgoztunk. annyira, hogy akár holnap is mehetnék forgalomból vizsgázni, rajtunk ne múljon. naja. tegnap vizsga után sprint az irodába időpontot kérni meg befizetni a forgalmi vizsga díját. azonban nem engedték, mert még nem érkezett meg az eredmény a vizsgabiztostól. tehát megint túl gyorsan intézkedtünk (volna). kurvajó. ma megint mentünk, de csak 22-re kaptam időpontot, tehát a táborból két napra el kell jönnöm, a tanítás miatt helyettesítést szervezni. ez is úgy két nap, hogy vizsga után azonnal szaladok vissza pestre, hogy estére fóton legyek. a papírok intézésével meg várnom kell tábor végéig (augusztus eleje), mert az okmányirodába csak a vizsgát követő három munkanap letelte után mehetnék,  addig kotlanak a vizsgapapírjaimon.

tehát most ott vagyok, hogy két hétig egyáltalán nem vezetek – már majdnem megvan az óráim száma, a vizsgáért meg utazhatok haza a tábor kellős közepén. jogsim csak szeptemberre lesz, augusztusi autós kirándulásoknak lőttek. már évek óta arra a pillanatra várok, hogy jogsi legyen a tárcámban, erre mikor már a tettlegességre jutottunk, még tolódik egy kicsit… mindezt az ügyintézésnek köszönhetem. basszákmeg.

na hol is kezdjem…

még itthon is pörög az élet, jobban, mint gondoltam. de nem bánom. talán néhány napon belül elindulhat a vezetés [rutin+forgalom], amit már két éve halogatok, mert halogatnom kellett mindig más és más ok(ok) miatt. mindjárt jön a telefon az oktatótól, hogy mikor mehetek be Szombathelyre az első órára.

aztán volt itthon a hétvégén ünnepe annak, hogy immáron hunédzser vagyok. Kedvesemtől kaptam egy francia manufaktúrában készült csokit, olyan igazit. már elég régóta rá vagyunk kattanva a drágább, de minőségi csokikra. na jó, nem vesszük naponta, de ha lehet vagy belefér, mindig. na ez még jobb volt, mivel csili volt rajta. nem gondoltam volna, hogy valaha is enni fogok csípős csokit, azt meg főleg nem, hogy szeretni is fogom. de valami marhajó. ki kell fogni ugyan az olyan részét a csokoládénak, ahol épp elég a csili, van, ahol alig érezni, valahol meg kétszer csíp… de nagyon passzol, tényleg jó párosítás. ajánlom kipróbálásra. és vegyetek nekem is…
a másik ajándék E-től pedig egy falióra volt [még most is az...], de az is eléggé spezial. házi készítés, eredeti pink floyd bakeitből, mégpedig ennek az albumnak a korongjából. még nem tettem ki, de a már elkezdett szobarendezés után keresek neki egy helyet.