Kategória archívok: zene

miközben az aafődre igyekeztem, megálltam pesten egy szintén nagy élmény kedvéért. ugyanis nagy kedvencem, pat metheny, korunk egyik [ha nem a] legjobb jazzgitárosa új lemezének [day trip] turnéja egyik állomásaként látogatást tett legfrissebb triójával visszamaradott országunkban, boldogítva ezzel egy maroknyi lelkes zeneszeretőt a margitszigeti szabadtéri színpadon, július negyedikén este. pénzem persze nem volt jegyre [nem sikerült gazdagítanom egy cseppet sem az amúgy se szegény nagyembert], így kintről hallgattam végig a koncertet. még jó, hogy a margitszigetin lépett fel [korábban is itt volt egyébként], mert hallani lehetett rendesen. sajnos azt nem tudom magamról elmondani, hogy láttam élőben, de hallani még jobban megérte, mintha csak láttam volna. ahogy vártam, nem én voltam az egyetlen, aki rákészült a koncert kívülről való hallgatására. volt, aki családjával kiült a fűbe campingezni, néhányan kifeküdtek a lemenő napra, rengetegen voltak biciklivel. nagy volt a korbeli szórás is, ugyanúgy sok volt a huszonéves, mint a már majdnem, vagy épp nyugdíjas. tudtam, hogy nem leszek egyedül, de hogy ennyi lesz a lelkes hallgató, kellemes csalódás volt. [csak zárójelben: nem tudom, a kint ácsorgók hány százaléka jött el úgy, hogy nem jutott már neki jegy, és hány úgy, hogy meg se próbált venni.]

Pat Metheny mellett még: Christian McBride [bass] és Antonio Sanchez [dobok]

előadó: dream theater | szám: hell’s kitchen | album: falling into infinity.

kihúztam a media playerem fiókját és ezt találtam az alján. régen hallgattam már ezt az albumot. talán azért is, mert nem szeretem az összes rajta levő számot. de van, ami meg nagyon tetszik róla, mint például ez. kritikám nincs, inkább hangulat kérdése, hogy hogy állok hozzá. most jöhet ez a korszak is ettől az együttestől.

most történetet sem írnék, inkább linkeskedem:
dream theater magyarul a wikipédián.
dream theater magyar rajongói oldal.

na ez a szám, illetve az együttes eddig valahogy kimaradt az életemből. pedig elég közel áll hozzá például a pearl jam vagy a nirvana, amiket egy időben hallgat(gat)tam is. mindegy. a napokban figyeltem fel erre a számra, valamelyik tv-csatorna reklámjának (igazából asszem műsorajánló) a háttérzenéje. valahol már hallottam, de nem tudtam, mi ez. a szövegre rákerestem a neten, így dobta ki a gép a soungarden nevű grunge együttest. én is olyan voltam, mint sokan: ha grunge, akkor nirvana vagy pearl jam. pedig aztán ez sem rossz zene. sokan a kilencvenes évek eme népszerű stílusának atyjaként is tekintenek rá, és a stílus halála pedig egyenlő nekik az együttes 97′-es feloszlásával. szerintem nem véletlen, hogy ez a szám ‘94 nyarának a slágere, listaelső, stb. mondjuk nekem egy kicsit sok a több mint öt perc ennyi ötletre, de az ötlet és megvalósítása tetszik. a klip már kevésbé szimpatikus, kiskoromban megijednék, az biztos. beteg.

fotóséta és ének az esőben.

azaz kölcsönkaptam öcsémtől a fényképezőgépét, amivel egy-másfél hétig [amíg haza nem megyek] garázdálkodhatok annyira, amennyire az időm engedi. már régóta vártam, hogy normálisabb fényképezővel talán sikerüljön is megvalósítani az ötleteimet, vagy egyszerűen csak járni az utcákat. ez sem egy kifejezetten profi fényképező, messze nem tükörreflexes, csak egy fujifilm finepix s5700-as gép, de még mindig sokkal-sokkal jobb, mint a sajátom, ami most épp szervízben van.

ének az esőben: bartók összes kórusműve ma felcsendül a zeneakadémia nagytermében, két részletben. az első koncert délelőtt 11 órakor kezdődött, a második fél pedig este fél nyolckor fog útnak indulni. azért is érdekel a dolog, mert érintett vagyok, a közönséget néztem [azaz remélhetőleg a pulpituson mutogató bácsit] és még egyszer fogom is nézni, nem pedig a székekből hallgatom a koncertet. nekem nagy élmény volt az első fele, várom a másodikat. egész félévben hétfő esti próbák, jövő héttől [esetleg holnaptól?] pedig stúdió, lemezfelvétel.