1988. június 17. | Nagy változás az életemben: megláttam a szülészt. Rögtön elsírtam magam. De ma már szerencsére nem emlékszem rá. Néha hálás vagyok neki, néha viszont nem.
Azóta a hátam mögött hagytam húsz évet, körülbelül másfél méter hajat, rengeteg wc-papírt és elhagyott lego-alkatrészt. Megjártam becsületesen a bölcsődét, az általános iskolát, egy gimnáziumot elkezdtem, majd folytattam az osztályba járást egy másik város zeneművészeti szakközepében.
Jelenleg az egyetem van soron, mint előtanulmány. Zeneakadémia, amiből két szemeszter letudva. Eldöntöttem, folytatom.
Szeretek Kedvesem bal oldalán sétálni, fényképezni, szabadidőmben értelmes blogokat olvasgatni és néha irigykedni mások szerencséje|ügyessége|tudása után, satöbbi, satöbbi… nem ragozom tovább itt, elvégre mire van a személyes webnapló.

A blogom kék szemmel, körülbelül százhetvenkettes magassággal, kifejezési kényszerrel, ámde kisebb-nagyobb nehézségekkel, valamint feleslegesen egy adag tökéletességre való törekvéssel igyekszem szerkeszteni, folyamatosan frissen tartani és ragaszkodni hozzá még akkor is, ha senkit sem érdekel, ha senki sem olvassa. [nade persze tisztelet a kivételnek. most épp Neked.]